Az isteni szeretet megtapasztalása

A misszió egészében a szeretet műve. Forrása a Szentháromságból kiáradó emberszeretet, amelynek célja minden ember üdvössége. „Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért… Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.” (1Tim 2,1a.3-4)

A Teremtő Atya egyenként és személyesen szereti legkedvesebb alkotását, képmását, az embert. Éppen azáltal nyilatkoztatta ki emberszeretetét, hogy a lázadó, őt megtagadó emberiség megszabadításáért és örök életéért odaadja legnagyobb kincsét, egyszülött Fiát. „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.” (1Jn 4,10)

Isten Fia megtestesült, a világba jött, hogy magára vegye az emberiség minden tagjának bűnét, amely emberi oldalról leküzdhetetlenül elválaszt minket az Istennel való bensőséges életközösségtől. Így az Isten szeretetét befogadó, kegyelmi élettől és a halál utáni örök élettől is. Jézus Krisztus feltámadásával a saját életét ajánlja fel nekünk: minőségileg felemelt, „átistenített” emberi életet. Mindaz, aki a hit és megtérés által megnyitja számára életét, megtapasztalja bensőjében Isten szeretetének túlcsorduló gazdagságát, amely a hit által végre célba érhet benne.

Az emberségünk Isten szeretetére szomjazik, hiszen ez legmélyebb szükségletünk. Szent Ágostonnal ma is valljuk: „Magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned” (Vallomások, I,1,1).

Az emberi élet legnagyobb élménye, legszebb, legmélységesebb tapasztalata Isten szeretetének befogadása. Nem csupán érzelem, hanem az egész embert átfogó, egzisztenciális tapasztalat, amely szó szerint újjászül minket az új, örök életre. A Jézus Krisztusba vetett keresztény hit egyedülálló módon részesít ebben minket. Szent Pál ujjongása, a keresztény alapélményt fogalmazza meg máig érvényes módon: „A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,5)

A keresztény misszió ebből a szeretetből, ebből az örömből indul ki, s ebben, mint legfőbb jóban akarja részesíteni az embereket. Korunk pápái sokszor beszélnek e szeretet sürgetéséről, amely minden emberhez el akar jutni. Ezt nagyon komolyan kell vennünk, ha a misszió miértjére rákérdezünk: „Megszámlálhatatlanul sok ember vár még Krisztusra. (…) Nem pihenhetünk nyugodtan, ha az ugyancsak Krisztus vérén megváltott sokmillió testvérünkre és nővérünkre gondolunk, akik úgy élnek, hogy mit sem tudnak Isten szeretetéről.” (Redemptoris Missio 86.)

„Ha valaminek szentül nyugtalanítania és aggasztania kell a lelkiismeretünket, akkor az az, hogy oly sok testvérünk él a Jézus Krisztussal való barátság ereje, világossága és vigasztalása nélkül, az őt befogadó hívő közösség és az élet értelmének horizontja nélkül.” (Evangelii Gaudium 49.)

Kunszabó Zoltán

Forrás: Mindenkivel mindenkiNEK: Segédanyag a NEK 2020 harmadik előkészítő évéhez