„Szeretem a kalandokat, és az öregedés számomra kaland.” (26. o.)

Vékonyka kötet, de rövidsége ellenére igen tartalmas olvasmány, nagyon sok értékes gondolat bújik meg benne. Ezért nem is érdemes egyhuzamban átrohanni rajta. Akár többször is át-, vagy újraolvasható. Békességet, elfogadást és bölcsességet áraszt, ami az idősek sajátja tud lenni, egy olyan hiteles ember vallomása, aki képes önmagát, korát, életét a nehézségek ellenére is bizakodóan, reménnyel és megbocsátással megélni.

Nem csak időseknek szóló irodalom ez. Mindenki kézbe veheti, hiszen a saját szűkebb környezetében (a családban, az utcán, a templomban) mindenki találkozik idősekkel, foglalkozik és kapcsolatban áll velük – ez a könyv segíthet megannyi kérdés, érzelem tisztázásában, ami az öregséggel és az öregekkel kapcsolatos – és segíthet jobban megérteni őket.

Azért sem csupán az idősebb korosztálynak ajánlom ezt a könyvet, mert bár az utolsó pillanatban sem késő változatni az életünkön, de ha eleve azzal a felszabadult hittel vesszük az élet akadályait, ami sugárzik Nemes Ödön minden mondatából, akkor mindjárt nem lesz olyan nehéz a hosszú élet, és nem lesz tragédia a betegség és a halál sem.

Ödön atya érett és megfontolt gondolataiból – melyekből néhányat alább idézek is – és életszemléletéből remélhetőleg minden olvasójára ragad valami, amit saját életében (öregedése során) hasznosítani tud.

„Mert ha az engem szerető Isten nem akadályozta meg, tehát ha szeretetéből fakadt mindaz, ami megtörténhetett az életemben, akkor valamilyen nagy kincs rejlik benne.” (19. o.)

„… a tetteim értékét nem a teljesítményem határozza meg, hanem hogy milyen lélekkel cselekszem.” (23. o.)

„Ha az állapotomat szabadon, örömmel és szeretettel tudom elfogadni, akkor élem az életemet boldogan és Isten akarata szerint.” (51. o.)

„Az idősödés is érlelődési folyamat: természetesen küzdelmekkel jár, ahogy a must is forr, de idővel jóízű borrá válik.” (59. o.)

„Az én életem értelmét az adja, hogy Isten öröktől fogva szeret. Most is gondomat viseli, és azt akarja, hogy az ő szeretetébe térjek vissza. És így szépen összeáll a múltam, a jelenem és a jövőm. Számomra a halál nem jelent elmúlást, hanem átvonulás a mostani életből egy sokkal boldogabb és magasabb rendű életbe.” (87. o.)

Naszádi Kriszta – Nemes Ödön: Párbeszéd az öregséggel – Bp. : Harmat K., Jezsuita K., 2019. 114 oldal

Gáspár Csaba