Az idei Úrnapja a jövő évi 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra történő előkészületet szolgálja. Nem tudjuk, hogy ki választotta ki a kongresszus szlogenjét, de biztosan nagyon jóban van az illető a Szentlélekkel, aki felhívta a figyelmét a 86. zsoltár utolsó versére: „Minden forrásom belőled fakad!” Az ószövetségi szerző általában a Mindenség Urára céloz a mély tartalmú mondattal, a kongresszus fényében azonban az Eucharisztiára gondolt a választó. Számomra elég nehezen nyílt meg az ódon mondat, de hiszem, hogy a Lélek tovább dolgozott…

Hazánkban a Kőszegi-hegység egyik legszebb része a Hétforrás völgye. Két meredek hegyoldal közül az egyik szinte iskolás tábla-szerűen sima, meredek. Azon a sziklatáblán szinte vízszintes sorban hét forrás bukkan elő a hegyből. Kisujjvastagságútól a karvastagságúig, egymástól tenyérnyi távolságra csobognak elő a sziklarepedésből a kristálytiszta csodák. Még a csobogás hangja is más mindegyiknél. Lehetetlen nem megállni a ritka látványnál, de még lehetetlenebb meg nem kérdezni magunktól: Honnan jő elő ez a hétszínű vízesés? Fönn a hegytetőn nyoma sincs tónak vagy odavezető folyónak. A hegy hasadékaiba befolyhat az eső, olvadó hó, de az elfogy. A források azonban folyamatosan csobognak… Kell lennie a hegyben valahol egy titokzatos tengernek, amely nem fogy ki, kristálytiszta a vize, a sziklahasadékok között pedig ilyen fantasztikus formában öntözi a völgyet. A nagyszerű természetvédők mindegyik forrásnak keretet betonoztak, sőt nevet is adtak, a magyar hét vezér neveit (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm). Azt azonban ők sem tudták odaírni, hogy hol van, és hogy hívják a Források Forrását.

A zsoltárszerző aligha látta a Hétforrás völgyét. Láthatta azonban sok millió embertársát, köztük jókat és jobbakat, békéseket és békítőket, okosakat és másokat tanítókat; olyanokat, akik mellett jó élni, de olyanokat is, akik pokollá teszik embertársaik életét. Örömmel, vagy keserűen állapíthatta meg, hogy nemcsak ahány ember, annyiféle, és törhette az agyát, hogy miért ilyenek. Még önmagát is rajtakaphatta, hogy néha rendes, máskor meg utálatos. Honnan van benne a rossz, és miért jó rossznak lenni? És miért érzem rosszul magamat, ha rossz voltam? Ki ad nekem békét a szívembe, ha úgy érzem, hogy valaki megnyugtat, hogy végül is jó irányba tart az életem? A kőszegi Hétforrás nem a semmiből fakad. A jóság sok forrása sem. Ami bennem érték, amögött ott van mint minta és aranytartalék a Jóság Ősforrása, hogy segítsen tiszta vizet csobognom.

Ne higgyem, hogy az eszem, a néha megmozduló jóakaratom magától van. Néha mégis megcsorduló jobbik énemet táplálja Valaki, erősíti, kíséri. Ő, Aki egyszerre áldozat, táplálék és jelenlét. Ha idáig eljutok, értő társa leszek a zsoltárosnak: ami jóság felbukkan bennem, az mind a Jóság Titokzatos Őstengeréből fakad: úgy hívják, Eucharisztia.