Elnöki beszélgetések
Piliscsaba katolikus közössége idén májusban új testületet választott. Már a jelölés sem mindennapi, hiszen általában nem tudhatjuk, kit jelöl a közösség, és végül ki lesz az, akit megválasztanak az egyes tisztségekre.
Az idei évben a piliscsabai és a klotildligeti testület egyaránt új elnököt választott magának. A piliscsabai testület világi elnöke dr. Ay Zoltán Nándor jogász, a Gazdasági Versenyhivatal peres képviseleti osztályának vezetője, Klotildliget testületének világi elnöke pedig dr. Beke Márton bölcsész, műfordító, jelenleg a Tempus Közalapítvány felsőoktatási igazgatóhelyettese. Kérésükre egy közös interjúban mutatkoznak be a város részére, mivel pedig régóta ismerjük egymást, ezért kötetlenül beszélgettünk egymással.
Papszt Miklós (P. M.): A rövid bemutatáson túl milyen, számotokra fontos információkat osztanátok meg magatokról?
Beke Márton (B. M.): Korábban a Pázmányon tanultam, majd oktattam, így kerültünk Piliscsabára – egyébként dédnagyanyám itt született, de a rokonság nem élt itt. Nagyon megszerettük ezt a települést, 2008 óta a saját házunkban élhetünk itt öt gyermekünkkel, feleségem pedig helyben dolgozik. Jó Piliscsabán élni, amiben nagy szerepe van a plébániának és a sok-sok helyi közösségnek.
Ay Zoltán (A. Z.): Régi piliscsabai családban nőttem fel, húsz éve vagyok házas, öt gyermekem van. Mind a ligeti, mind pedig a csabai templomhoz kötődöm, mindkét helyen jelöltek képviselőnek, végül a csabai jelöltséget vállaltam, hiszen mióta közelebb lakunk a csabai templomhoz, ide gyakrabban járunk szentmisére a családdal.
P. M.: Marci, Te cseh–angol szakos bölcsészként végeztél a Pázmányon, majd esztétikából szereztél doktori fokozatot. Mi vonzott Téged a cseh szak irányába?
B. M.: Mondhatnám, hogy véletlenek sorozata révén kerültem a piliscsabai campusra és a cseh szakra, de egyre inkább azt látom, hogy a Gondviselés szervezte így. Nagyon szeretem a nyelveket, és fontosnak tartom a szomszédos és a velünk élő népek, népcsoportok megismerését. A cseh nyelv és kultúra ismerete révén közel kerültem a közép-kelet-európai régió kultúrájához, ami a mostani munkámban is fontos szerepet játszik: a feladataim egyik része egy közép-európai felsőoktatási csereprogram működtetése, és számos régiós oktatási szervezettel működünk együtt.
P. M.: Zoli, Te kommunikáció és német szakos bölcsészként indultál az egyetemen és jogi diplomával a kezedben hagytad el az intézményt. Mi változott a kezdetekhez képest?
A. Z.: Szerettem volna egy szakmát is tanulni, számomra a bölcsészkar túl elvont volt. Mivel a családnak sváb gyökerei vannak, nem hagytam fel a német tanulmányokkal sem, és abból is diplomáztam.
P. M.: Szakmai tapasztalatodat a MOL-nál, a HungaroControlnál szerezted, jelenleg pedig a Gazdasági Versenyhivatalnál az államot képviseled a bíróság előtt. Az alapos jogismeret mellett mire van még szükséged a tárgyalások során?
A. Z.: Folyamatos tanulásra, lényeglátásra, és arra van szükség, hogy érthetően el tudjam mondani a saját álláspontomat.
P. M.: Titkos jelölés mellett titkos szavazással választják meg a testületek a világi elnököket. Hogyan fogadtátok az elnöki tisztséget?
B. M.: Teljesen váratlanul ért már a jelölés is, de annál jobban örültem neki. Nem kampányoltam, nem voltak ilyen terveim, bár mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy az egyházban, ha szükség van rám, vállaljak szolgálatot.
A. Z.: Őszintén meglepődtem, hogy a testület többsége engem választott.
P. M.: Mindketten nagycsaládról gondoskodtok, hiszen ötgyermekes szülőként telnek a hétköznapjaitok. Hogyan fogadta a család a jelölést és a világi elnöki tisztséget?
B. M.: Biztattak, hogy fogadjam el a jelöltséget, de feleségemmel azt is meg kellett beszélnünk, hogy mi az, amit cserébe leadok, hiszen az időnk véges. Végső soron, azt hiszem, örülnek a feladatnak, bár a kamaszkorú gyermekeknél nem mindig könnyű ilyen visszajelzést kapni.
A. Z.: Természetesen az, hogy a jelöltként indulok, közös családi döntés volt, azt meg elfogadtuk, hogy végül elnöknek választott a testület. Remélem, sokat tudok majd segíteni Szabi atyának.
P. M.: Az egyházközség katolikus közösségét képviselő testület a liturgikus programok szervezésétől közösségi programokon keresztül egészen a beruházásokig terjedően sokrétű feladatot lát el. Mi az elnök feladata a Ti értelmezésetekben?
A. Z.: Összefogni a feladatokat, ha esetleg több nézőpont vagy vita van, megtalálni azt a megoldást, amit mindenki jó szívvel el tud fogadni, hiszen a képviselők a híveket, a közösséget kell, hogy képviseljék egy-egy egyházközséget érintő döntésnél.
B. M.: Egyetértek Zolival, elsősorban vezetői, koordináló feladatot kell ellátni, nem annyira gyakorlati tevékenységekben kell részt venni, habár a világi elnökre hárul a gazdasági, fejlesztési ügyek felügyelete, irányítása is. A vezetést pedig mindenekelőtt a szolgálat felől közelítem meg. Egyáltalán nem szeretnék megfeledkezni arról, hogy nem egy céget vezetünk, hanem egy olyan közösséget, amelynek célja a hit megerősítése. Minden fejlesztés és beruházás haszontalan, ha nem erre a célra irányul.
P. M.: Az elnöki tisztséghez van korábbi tapasztalat, amire támaszkodhattok?
A. Z.: Ligeten több éven keresztül voltam egyházközségi képviselő, azalatt sokat tanultam, de a munkahelyi vezetői tapasztalat is hasznos lehet talán.
B. M.: Nekem is hasznosnak tűnik a munkahelyi vezetői tapasztalat és a számos ilyen jellegű képzés, továbbá mostanáig tagja voltam a Ferences Világi Rend Nemzetközi Tanácsának, amely bizonyos értelemben egy több százezer fős közösség irányító testülete.
P. M.: A testületeket általában öt évre választják. Mivel nem programmal készültetek az elnöki szerepre, ezért inkább azt kérdezem, milyen irányt láttok a csabai, illetve a ligeti közösségek számára?
B. M.: A célunk elsődlegesen a plébános támogatása abban, hogy a fő feladatára legyen ideje és energiája. Mindemellett olyan fizikai és lelki környezet legyen a plébánián, amely a hívek és nem hívek számára is vonzó, szép: befogadó, nyitott fizikai és lelki tér és közösség. Ligeten erős örökséget hagyott az előző testület, ezért most nem gyökeresen újat kell alkotni, hanem az elért eredményeket és elindított kezdeményezéseket használjuk ki minél jobban. A fizikai építkezésből a jövőben valószínűleg kevesebb lesz, ezáltal többet lehet a lelki és közösségi építkezésre fordítani.
A. Z.: Egy célom van, hogy a plébánost segítsem abban, hogy minél többet foglalkozhasson papi és lelkipásztori feladatával, hogy a közösség és a hívek egyénileg is minél mélyebben meg tudják élni hitüket, közelebb kerüljenek Istenhez és szeretettel forduljanak egymáshoz. Ehhez adjon teret a templom és a templomi közösség. Abban is bízom, hogy a csabai és a ligeti plébánia közötti együttműködés javításával könnyebbé tehetjük Szabolcs atya és gazdagabbá a hívek életét.
P. M.: A meglévő és jellemzően nagyon összetartó helyi katolikus közösség mellett hogyan látjátok az újonnan kiköltözőket vagy a nem hívőket? Részükre milyen üzenetet tudnátok megfogalmazni?
B. M.: Szerintem az a fontos, hogy aki felismeri, hogy szüksége van Istenre az életében, ne érezze, hogy „Jó, de én nem vagyok katolikus, nem járhatok oda”, hanem tudja, hogy a közösségünk nyitott, megvannak a lehetőségek a kapcsolatteremtésre, akárcsak egy-egy kötetlen beszélgetés keretében vagy a rendszeresen induló Alpha kurzus keretében.
A. Z.: Aki eleve katolikus és most költözik Piliscsabára, remélem, befogadó közösségre lel és hamar otthon fogja érezni magát templomunkban, megismeri a helyi értékes hagyományokat és maga is tevékenyen részt vehet az egyházi életben.
Szerintem olyan, hogy nem hívő, nincs. Hit nélkül nem lehet élni, kérdés, hogy magadban hiszel-e, vagy a Jóistenben. Akik templomba járunk, rájöttünk arra, hogy saját életünket saját erőnkből nem tudjuk boldogan élni, nekünk az élethez szükségünk van Isten segítségére. Persze lehet, hogy valaki Münchausen báróként saját hajánál fogva ki tudja húzni magát a mocsárból, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a valóságban nem igazán működik. Ha valaki érdeklődik a katolikus hit iránt, azon leszünk, hogy legyen lehetősége megismerni és talán meg is tapasztalni, Isten hogyan tud abban segíteni, hogy boldog életet tudjon élni. Ennek van egy bevett módja is, az Alpha kurzus, Piliscsabán évek óta van lehetőség ezen részt venni.
P. M.: Sem a csabai, sem pedig a ligeti templomi közösség már régen nem a településrészek hívő lakóinak homogén csoportja, sőt elmondható, hogy Leányvárról, Solymárról vagy Pilisszántóról is járnak hozzánk misére, illetve részt vesznek a közösségi életünkben. Hogyan látjátok ennek a sokszínűségnek a hátterét?
A. Z.: Ennek az a háttere, hogy Szabi atya a szentmisék keretében úgy beszél, hogy az sokakat elgondolkodtat, megszólít. Ennek híre ment, és egyre többen járnak ide misére, aminek örülünk. Másik forrása ennek a Páduai iskola lehet, ahol szintén Szabi atya látja el a lelkipásztori feladatokat, és oda is járnak szép számmal a környékbeli településekről.
P. M.: Minden közösség életében vannak aktuális feladatok, adott esetben nehézségek. Hogy látjátok, melyek azok az operatív lépések, amelyek leginkább megoldást kívánnak?
B. M.: A nyáron felújítási munkálatok zajlanak, megszépül a templom melletti árkád, a kápolnánk, és ha minden jól megy, a József Attila utca felől egy meghitt kert is létesül. A gyakorlati problémák közül kiemelném a parkolás ügyét – a nem megfelelően parkoló hívek sokszor zavarják a környéken lakókat. Erre jobban oda kell figyelnünk, hiszen néhányan tévesen az így kialakult kép alapján formálhatnak véleményt egy egész közösségről. Rendszeres kommunikációval igyekszünk ez ellen tenni, autónkkal a vasúti parkolóban is megállhatunk, ha már megteltek a templomhoz közeli helyek, de én a legjobban annak örülnék, ha minél többen érkeznénk gyalog vagy kerékpárral a templomba. Sok feladatot jelent a karitász, a szociális tevékenység – a gyűjtések révén sok segítséget tudtunk és tudunk nyújtani az ukrajnai háború károsultjainak, akár határon innen vagy túl. Ezzel kapcsolatban gond, hogy az adományokat többen nem megfelelően juttatják el, például a karitász vezetője háza elé tesznek vagy a kerítésen dobnak be ruhazsákokat, ami nyilván nem jó megoldás. Remélem, erre is találunk megoldást, akár a csabai testülettel együttműködve.
A. Z.: Többen panaszkodtak, hogy a nagytemplom hangosítása nem megfelelő, mindenképp meg kell vizsgálni, hogy kell-e és lehet-e javítani a jelenlegi helyzeten, ami egyébként már a régebbi állapotokhoz képest egy komoly fejlesztés eredménye. Fontos az is, hogy a német nemzetiségi önkormányzat által lehetővé vált külső templomfelújítás folytatódjon.
P. M.: A bemutatkozás és a célok mellett térjünk ki néhány aktuális eseményre. Milyen közösségi eseményekre várjátok a híveket, keresőket?
A. Z.: A nagytemplom búcsúja Szűz Mária nevének ünnepe, a szeptember 12-éhez közeli vasárnap, ami a tanév és az ősz kezdetéhez kapcsolódik, ez a legközelebbi kiemelt ünnepi alkalom.
B. M.: A ligeti templom búcsúja nyáron volt, nálunk az őszi takarítással kezdődnek az újabb közösségi események. A kert rendezése és a templom takarítása mellett ilyenkor közösen főzünk, és persze a munka mellett is mindig jut idő a beszélgetésre.
Papszt Miklós