Eucharisztia – hálaadás a földi és a Mennyei Kenyérért

Talán felmerül egyesekben a kérdés, hogy miért került a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus témái közé a teremtésvédelem kérdésköre. Ferenc pápa arra hívta fel a figyelmünket, hogy a teremtett világ megóvása iránti elköteleződés „nem egy szabadon választott feladat” a keresztény ember számára, hanem keresztény hitünk és életmódunk elidegeníthetetlen része (Laudato si’ 217). Felelősséggel tartozunk a Teremtő Isten előtt, hogy megóvjuk a ránk bízott gyönyörű teremtett világot, és felelősséggel tartozunk ma élő embertársaink – különösen is a legszegényebbek, a legsebezhetőbbek – és a jövendő nemzedékek előtt is azért, hogy közös otthonunkat, a Földet milyenné tesszük. 

Ha a teremtésvédelem szerves része keresztény létünknek, akkor ezen belül hogyan kapcsolódik konkrétan az Eucharisztiához? Az Eucharisztia hálaadás. Hálaadás a földi kenyérért, a Föld terméséért és az emberi munka gyümölcséért (vö. a szentmise felajánlási imádsága), de még inkább hálaadás a Mennyei Kenyérért. Isten kezeiből vesszük mindkettőt, az Ő szándéka szerint, tisztelettel és hálaadással fogyasztjuk mind a kettőt. 

templomkerti magnolia

Mit jelent a Föld termését tisztelettel, a Teremtő kezeiből venni és az Ő szándéka szerint élni vele? A Teremtés könyve arra tanít, hogy a Földet Isten az emberre bízta, „hogy művelje és őrizze” (Ter 2,15). A Föld javait a Teremtő kezéből kapjuk, Ő alkotta a mindenséget, mi csak kezelői, őrzői vagyunk az Ő ajándékának. A bibliai leírás szerint Isten 10 igével alkotta a mindenséget (Pirqe abot 5,1). Ezzel a Biblia összekapcsolja a teremtést és a tízparancsot. Isten az erkölcsi törvényt, a tízparancsot beleteremtette, beleírta az univerzumba. A világmindenségben van egy gyönyörű isteni harmónia és rend. Az ember ezt vagy alázattal kutatja és e szerint él, vagy hamarosan tönkreteszi a Földet és elpusztítja önmagát is. 

A Vízözön elbeszélése szerint a Földet elborította az erőszak, pusztulással fenyegetve minden élőlényt (Ter 6,13). Isten menedéket készített az ember és az állatok számára, a bárkát. A bárka méretei a későbbi jeruzsálemi templomra utalnak. Az erőszak és az önpusztító önzés özönvizéből a menedék a templom. A menedék Isten Országa, ahol az emberek Isten gyönyörű törvényei szerint élnek, ahol az emberek testvérként, az állatokkal is szelíden bánva utaznak ebben a közös csónakban. 

(…)

Ha hitelesen akarjuk ünnepelni az Eucharisztiát, akkor óvnunk kell a Földet, amelynek termését hálás kézzel emeljük fel Isten felé minden szentmisében. Ha szeretnénk megóvni Földünket az önpusztító harácsolástól, akkor meg kell tanulnunk újra hálával kezünkbe venni, és Isten szándéka szerint fogyasztani a földi és az Égi Kenyeret.

Székely János szombathelyi megyéspüspök