Június 29. és július 3. között tartottuk családos táborunkat, mely idén a cirkusz témája köré szerveződött.

A tábor csúcspontját jelentő cirkuszi előadás délutánján az öreg fa árnyékából Tinával, a tábori kreatív igazgatónkkal végigtekintünk a Bakos tanya látképén. Az asztaloknál cirkuszi plakátokat rajzolnak, távolabb uzsonna készül a nyitott nyári konyhában. Ligetes kis tisztáson – helyi nevén a gödörben – artisták gyakorolják a kötéltáncot (mai nevén slackline), szaltót, bukfencet, kinek mihez van adottsága. Mert az nem kérdés, hogy mindenkinek van valamihez tehetsége, amivel a Nagy Produkcióhoz hozzájárulhat. A legkisebbek kutyafülben az állatidomár számhoz gyakorolják az alagúton átbújás nem kis összpontosítást igénylő mozdulatsorait, amelynek végén „lángoló” hullahoppkarikán félelmet nem ismerő bátorsággal átugorva érdemlik ki a jutalomfalatokat. Zsonglőrök tányérokat táncoltatnak botvégeken, egykerekűvel robognak a homokos talajon, pálcákkal egyensúlyoznak a levegőben. A fákról lelkes légtornászok mutatnak be lélegzetelállító formációkat. Tőlük jobbra, a sátrak között harsogva-nevetve vonja magára figyelmünket a bohócok társasága. A bűvészek „kézlevágós” mutatványukat tanítják be a kisebbeknek, vagy a varázspálca-reptetőket választják ki az arra jelentkezők közül. A bohócok mellett pedig a legkisebbeknél negyed méterrel nagyobbak szalaggal és hullahoppkarikával ügyeskednek. A képet a mellettünk gyakorló cirkuszi zenekar teszi igazán teljessé.

Egyszóval, állunk az öreg fa árnyékában Tinával és egy cirkuszi kavalkádot látunk. A családos tábor végére egy valódi világszámot mutatunk be egymásnak és önmagunknak: hogyan éljük meg a földi mennyországot szeretetben, egymást segítve, egymástól tanulva. A valódi talentum pedig, amire szükségünk volt mindehhez: egymás elfogadása, a nehézségek ellenére való újrakezdés, a kitartás és az alázat.

Hogy sikerült mindezek után az ősbemutató? Vándortársulatokhoz méltóan szórakoztató, professzionális fellépőkhöz mérten is elsőrangú, a közönség ovációját látva őrületes. Ilyen volt a 8. családos táborunk Németkéren.

Papszt Miklós