Fáradhatatlanul Istenért dolgozni

Rita nővér 1957 februárjában érkezett Klotildligetre. Mi, hittanos kisgyerekek, Ágnes nővért vártuk a templom előtt… Szaladtunk elé, de most ketten jöttek. Egyformák voltak a lódenkabátban. Megszeppentünk. Aztán Ágnes nővér kedvesen bemutatta Rita nővért és elmondta, hogy ő most elmegy. Rita nővér marad velünk, ő fog hittanra tanítani.

1957 februárjában, a forradalom utáni időben, rengeteg gyerek gyűlt össze a templom körül… Rita nővér felmérte, hogy a gyerekek többsége sose járt templomba és nem tanult hittant. Az első órákon inkább mesélt Jézus életéről, haláláról… Amikor látta mekkora az érdeklődés, elhozta Sienkiewicz Quo vadis című regényét és a történet kapcsán beszélt a keresztényüldözésről. Özönlöttek a gyerekek. Kénytelenek voltunk lemenni a mai sekrestye alatt lévő raktár helységbe, de ott is alig fértünk el.

Egyházközségi Nővérek

Ahogy kezdett megismerni bennünket, kiválasztott egy csapat fiút. Ministráns oktatást tartott, hittant tanított nekik. És kiválasztott egy csapat 10-12 éves kislányt, akiket szintén tanítani kezdett, nemcsak hittanra, hanem a templom körüli munkákra is. Segítettünk takarítani, oltárt díszíteni, a régi hatalmas gyertyatartókat a lefolyt viasztól megszabadítani… Közben többször elmondta, hogy Isten házában vagyunk, ennek megfelelően kell viselkednünk és végezni a munkát. Hozott könyveket, amiket szívesen és érdeklődéssel elolvastunk. És kézimunkázni is tanított.

Első munkám egy keresztszemes hímzéssel készített imakönyvborító volt. Ma is őrzöm.

Ágnes nővér és Rita nővér is egyházközségi nővérek voltak. Plébániákon dolgoztak. Segítettek a plébánosnak a sekrestyési és a templom körüli munkákban, tanítottak – magasan képzett hittan tanárok voltak – egyházadót szedtek és eközben pasztorációt végeztek az egyházközség tagjai között.

1962-ben elhelyezték tőlünk Rita nővért. Dolgozott Adonyban, Lábatlanon, Tökölön. Sose vesztettük el vele a kapcsolatot. Majd több, mint 10 év múlva visszajött. Visszavette régi munkáját Béla atya mellett és most már a mi gyerekeinket tanította. Mi, régi tanítványai, próbáltunk segíteni neki. Többször elvittük a ministránsokat Rita nővér korábbi szolgálati helyeire, ahol főztünk, kiszolgáltunk, Ő pedig foglalkozott a gyerekekkel.

Rita nővér fáradhatatlan volt és szellemi frissességét haláláig megőrizte. Néhány évvel ezelőtt még biblia órát tartott nekünk, hajdani kislányoknak, most aktív nagymamáknak, és szívesen foglalkozott az unokáinkkal is.

Évek óta, megint együtt dolgoztak Ágnes nővérrel. Tették a dolgukat szeretettel. Rendjük tartotta fenn a Szent Péter kollégiumot.

Aztán 95 éves korukban kezdtek egy kicsit elfáradni. Ágnes nővér, aki elhozta közénk Rita nővért, elindult az Örök Hazába és most sem hagyták el egymást, elvitte magával Rita nővért.

Requiescant in pace!

Farkas Márta