Híreink, hirdetések

Miserend

272020.05.

Szent Mónika közösség miséje

There is no recent event

Aktuális miserend

Hétfő

18 óra Piliscsaba

Kedd

18 óra Piliscsaba

Szerda

18 óra Piliscsaba

Csütörtök

18 óra Piliscsaba

Péntek

18 óra Piliscsaba

Szombat

18 óra Piliscsaba

Vasárnap

18 óra Piliscsaba

Élőkép a klotildligeti templomból

Szentmise (élő közvetítés)

Hétköznap: 18:00
Szombat: 18:00
Vasárnap: 9:00

Gyónási lehetőség

A vasárnapi szentmise után Szabolcs atya, a plébánia kertjében (a pavilonban) 11 óráig, várja a gyónásra érkezőket.

Felolvasói szolgálat

A szombat esti és a vasárnapi szentmiséken – hasonlóképpen, mint a szent háromnapban is – szeretnénk megoldani az olvasmány és a szentlecke felolvasását.
Kérjük mindazokat, akik szeretnének e szolgálatban résztvenni,
jelentkezzenek ebben a táblázatban.

MiseKuckó OnLine

Amikor minden a kibertérbe költözik, miért lenne ez másként a MiseKuckó esetében. Olvassátok szeretettel Panni bejegyzéseit a gyerekekkel, gyerekeknek…

Miseszándékok az elkövetkező héten

május 11., hétfő
Istennek hálát és köszönetet mondva a 35. Házassági évfordulóért (Szilágyi Isván, Szilágyi Istvánné)
Hazánk, népünk, nemzetünk lelki megújulásáért (Sz.M.)
Laciért, akinek ma lenne 48. születésnapja (Zugor Kati)

május 12., kedd
Házasságunkért (Paczolay Balázs)
Sáráért születésnapján (Beke család)
Elhunyt Molnár Kláráért (Kimberger család)

május 13., szerda
Áronért 7. születésnapján (Andorka család)
Ábelért születésnapján (Olaj család)
Édesanyám lelki üdvéért (F.M.)

május 14., csütörtök
Bendegúzért (Olaj család)
Lányomért, hogy eljusson Istenhez (S.M.)
András fiamért (S.)

május 15., péntek
Tádéért születésnapján (Antal cs.
Férjem teljes gyógyulásáért (S.M.)
Péter öcsém testi-lelki gyógyulásáért (Ramocsai Mónika)

május 16., szombat
Elhunyt szülőkért (Telepó Anikó)
A Kiss és Stefán család élő és elhunyt tagjaiért (Stefán Katalin)
Imri mama teljes gyógyulásáért (Ramocsai család)

május 17., vasárnap
Nóriért születésnapján (Gáspár család)
Balázs unokáért születésnapján (Maróthi Mária)
Házassági évfordulón hálából (Szijjártó-Nagy család)

Miseszándékok kérése ebben a táblázatban
(a rendkívüli helyzetre való tekintettel napi három szándék)

Szabolcs atya prédikációi

OJÉ, azaz az Online Jézussal (élő közvetítés)

május 11., hétfő
Károly Király Imaliga (Csíky Gábor)

május 12., kedd
Károly Király Imaliga (Csíky Gábor)

május 13., szerda
Ferences Világi Rend (Paczolay Balázs)

május 14., csütörtök
Édesanyák imája (Olaj Anett)

május 15., péntek
Szent Rita Imaközösség (Némethné Zugor Katalin)

május 16., szombat
2081.hu (Kiss Antal)

május 17., vasárnap

Feliratkozási lehetőség ebben a táblázatban

Korábbi OJÉ adások felvételei

Szívügy Blog

Dr. Székely János

Székely János püspök az ökumenéről

Az ökumené nem pusztán és nem is elsősorban emberi erőfeszítések eredményeként fog létrejönni. Az Egyház egysége ajándékként, odafentről valósulhat csak meg. Egy olyan csodaként, amelyet hálás szívvel befogadunk.

Természetesen ehhez innen alulról, a mi emberi oldalunkról elő kell készíteni a talajt. Utat kell készíteni az Úrnak, az egység csodájának és kegyelmének. Ebben az előkészítésben, úgy gondolom, sok nagy lépés történt. Óriási eredménynek tartom a mentalitás megváltozását. A katolikusok a protestáns testvéreket nem kerülendő, veszélyes személyeknek tartják, hanem keresztény testvéreiknek. És ez ugyanígy van megfordítva is.

Felismertük, hogy a szakadásban mindkét oldalnak volt felelőssége, bűne. Felismertük, hogy az elszakítottság ideje mindkét oldalt torzította. Mi, katolikusok úgy véltük, hogy a hitünk legfontosabb tételei azok, amelyek megkülönböztetnek a protestánsoktól. Ahogyan Don Bosco fogalmazta: a katolikus hit lényege három fehér titok: a pápa, a Szűzanya és az Oltáriszentség. Elfelejtettük, hogy a hitünk leglényege nem ez a három fehér titok, hanem Isten szeretete, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte (Jn 3,16). A hitünk lényege a Szentháromság titka, a megváltás, az isteni kegyelem, az örök élet ígérete, a szeretetparancs. Ha a protestánsok a világiak szerepét hangsúlyozták, akkor mi a papság fontosságát. Ha a protestánsok az igét, akkor mi a szentségeket. Ha a protestáns fél a kegyelmet, akkor mi a jó cselekedeteket. Az elszakítottság állapota mindkét felet torzította.

Az ökumené útján tanulunk egymástól. Mi, katolikusok megtanultuk újra a Szentírás központi fontosságát. Az élő igét, amelyből minden keresztény embernek nap mint nap táplálkoznia kell, amely a kereszténység legfőbb zsinórmértéke. Újratanultuk azt, hogy a Szentírás és az imádság a nép nyelvén, anyanyelven kell hogy megszólaljon. Újratanultuk, hogy a kegyelem előbb van a jó cselekedeteknél, és a jó cselekedetek a megkapott és átélt kegyelemből születnek. Újratanultuk, hogy a pap, a lelkipásztor mellett a világban élő keresztény is kapott apostoli küldetést az evangélium hirdetésére, az Egyház építésére. Mindezekért nagyon hálásak vagyunk a protestáns testvéreinknek.

Bízunk abban, hogy protestáns testvéreink újratanulják az Eucharisztia titkának nagyságát, amelyről Krisztus ezt mondta: „aki engem eszik, általam él” (Jn 6,57). Felismerik, hogy a házasság isteni mű Jézus szavai szerint: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,9). Felismerik, hogy a péteri szolgálat jézusi eredetű, és elengedhetetlen az Egyház egységének megőrzése szempontjából.

Hálát adunk mindazért, amit kaptunk az ökumené útja során egymástól. Készítsük tovább az utat, hogy érkezhessen a fentről jövő kegyelem, az egység csodája!

Forrás: Magyar Kurir

Tovább 0

Nemzetközi ökumenikus imahét

Január 18-án veszi kezdetét az ökumenikus imahét. Imádkozzunk mi is a keresztények nagy családjáért! 

A 2021-es keresztény egységért való imahét anyagát a Grandchamp-i Szerzetesi Közösség készítette. A választott téma („Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek”) Jn 15,1-17-en alapul, és kifejezi a Grandchamp-i Közösség elhivatottságát az imádságra, megbékélésre, az egyház és az emberiség családjának egységére.

Az 1930-as években református nők egy csoportja Francia-Svájcból, akik az úgynevezett morges-i asszonyok csoportjához tartoztak, felfedezték a csend fontosságát az igehallgatáshoz. Felelevenítették a lelki visszavonulás gyakorlatát a hitélet erősítésére, amelyet Krisztus példája ihletett, aki magányos helyekre vonult el imádkozni. Hamarosan mások is csatlakoztak hozzájuk, akik részt vettek a rendszeres lelkigyakorlatokon egy Neuchâteli-tó melletti kis faluban, Grandchamp-ban. Az igények nyomán állandó imádkozási lehetőséget biztosítottak, egyre több vendéget és lelkigyakorlatozót fogadtak.

Ma ötven nővér tartozik a közösséghez, különböző nemzedékekből, egyházi hagyományokból, országokból és földrészekről. (…) Már az első nővérek megtapasztalták a keresztény egyház megosztottságának fájdalmát. Küzdelmükben Paul Couturier abbé, a keresztény egységért való imahét úttörője bátorította őket. Ezért a keresztény egység, az érte való imádkozás már a kezdet kezdetén a közösség szívügye lett. (…) 

Megmaradás Isten szeretetében – megbékélés önmagunkkal

(…) Jézus így szól: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek” (Jn 15,4a). Az egységes élet feltételezi önmaga elfogadását, a megbékélés elfogadását személyes és örökölt történetünkkel.

Jézus ezt mondta tanítványainak: „Maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,9). Ő megmarad az Atya szeretetében (Jn 15,10), és semmi mást nem kíván, mint megosztani velünk ezt a szeretetet: „Titeket […] barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek” (Jn 15,15b). A tőkébe oltva, aki maga Jézus, az Atya lesz a szőlősgazdánk, aki megmetsz minket, hogy növekedjünk. Ez szemlélteti azt, hogy mi történik az imádságban. Életünk középpontja az Atya, aki összpontosítja életünket. Megmetsz, egésszé tesz, és az egésszé lett emberi lények dicsőséget adnak az Atyának.

A Krisztusban való megmaradás belső magatartás, amelyben az idők folyamán meggyökeresedünk. Ez pedig teret igényel a növekedéshez. A megélhetésért folytatott küzdelem háttérbe szoríthatja, emellett fenyegeti az élet zaja, dolgai, megpróbáltatásai és kihívásai. A forrongó Európában 1938-ban Geneviève Micheli, aki később Geneviève anya, a közösség első apátnője lett, írta ezeket a ma is időszerű sorokat:

„Olyan korban élünk, amely egyszerre zavaros és nagyszerű, veszélyes kor, amelyben semmi sem őrzi meg a lelket, amikor úgy tűnik, hogy a gyors és teljesen emberi vívmányok mindent elsöpörnek…Azt gondolom, hogy civilizációnk meg fog halni a zajnak és a sebességnek e kollektív őrületében, ahol semmilyen lény nem képes gondolkodni. […] Nekünk, keresztényeknek, akik ismerjük a lelki élet teljes értékét, óriási felelősségünk van, ezt kell tudatosítanunk; egyesülnünk kell és segítenünk egymásnak, hogy megteremtsük a nyugalom erőit, a béke menedékeit, létfontosságú központokat, ahol az emberek csendje Isten teremtő igéjét hívja. Ez élet és halál kérdése.”

Részlet az Az ökumenikus imahét nemzetközi anyagából (http://meot.hu)

Tovább 0