Január 18-án veszi kezdetét az ökumenikus imahét. Imádkozzunk mi is a keresztények nagy családjáért! 

A 2021-es keresztény egységért való imahét anyagát a Grandchamp-i Szerzetesi Közösség készítette. A választott téma („Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek”) Jn 15,1-17-en alapul, és kifejezi a Grandchamp-i Közösség elhivatottságát az imádságra, megbékélésre, az egyház és az emberiség családjának egységére.

Az 1930-as években református nők egy csoportja Francia-Svájcból, akik az úgynevezett morges-i asszonyok csoportjához tartoztak, felfedezték a csend fontosságát az igehallgatáshoz. Felelevenítették a lelki visszavonulás gyakorlatát a hitélet erősítésére, amelyet Krisztus példája ihletett, aki magányos helyekre vonult el imádkozni. Hamarosan mások is csatlakoztak hozzájuk, akik részt vettek a rendszeres lelkigyakorlatokon egy Neuchâteli-tó melletti kis faluban, Grandchamp-ban. Az igények nyomán állandó imádkozási lehetőséget biztosítottak, egyre több vendéget és lelkigyakorlatozót fogadtak.

Ma ötven nővér tartozik a közösséghez, különböző nemzedékekből, egyházi hagyományokból, országokból és földrészekről. (…) Már az első nővérek megtapasztalták a keresztény egyház megosztottságának fájdalmát. Küzdelmükben Paul Couturier abbé, a keresztény egységért való imahét úttörője bátorította őket. Ezért a keresztény egység, az érte való imádkozás már a kezdet kezdetén a közösség szívügye lett. (…) 

Megmaradás Isten szeretetében – megbékélés önmagunkkal

(…) Jézus így szól: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek” (Jn 15,4a). Az egységes élet feltételezi önmaga elfogadását, a megbékélés elfogadását személyes és örökölt történetünkkel.

Jézus ezt mondta tanítványainak: „Maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,9). Ő megmarad az Atya szeretetében (Jn 15,10), és semmi mást nem kíván, mint megosztani velünk ezt a szeretetet: „Titeket […] barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek” (Jn 15,15b). A tőkébe oltva, aki maga Jézus, az Atya lesz a szőlősgazdánk, aki megmetsz minket, hogy növekedjünk. Ez szemlélteti azt, hogy mi történik az imádságban. Életünk középpontja az Atya, aki összpontosítja életünket. Megmetsz, egésszé tesz, és az egésszé lett emberi lények dicsőséget adnak az Atyának.

A Krisztusban való megmaradás belső magatartás, amelyben az idők folyamán meggyökeresedünk. Ez pedig teret igényel a növekedéshez. A megélhetésért folytatott küzdelem háttérbe szoríthatja, emellett fenyegeti az élet zaja, dolgai, megpróbáltatásai és kihívásai. A forrongó Európában 1938-ban Geneviève Micheli, aki később Geneviève anya, a közösség első apátnője lett, írta ezeket a ma is időszerű sorokat:

„Olyan korban élünk, amely egyszerre zavaros és nagyszerű, veszélyes kor, amelyben semmi sem őrzi meg a lelket, amikor úgy tűnik, hogy a gyors és teljesen emberi vívmányok mindent elsöpörnek…Azt gondolom, hogy civilizációnk meg fog halni a zajnak és a sebességnek e kollektív őrületében, ahol semmilyen lény nem képes gondolkodni. […] Nekünk, keresztényeknek, akik ismerjük a lelki élet teljes értékét, óriási felelősségünk van, ezt kell tudatosítanunk; egyesülnünk kell és segítenünk egymásnak, hogy megteremtsük a nyugalom erőit, a béke menedékeit, létfontosságú központokat, ahol az emberek csendje Isten teremtő igéjét hívja. Ez élet és halál kérdése.”

Részlet az Az ökumenikus imahét nemzetközi anyagából (http://meot.hu)