Az Egyházközségi Nővérek Társasága 1935-ben alakult. Nemrég felleltem egy köteg iratot, melyben az első év hónapjairól olvashattam. 

Az első karácsonyt a nővérek nem egy helyen, de már senki sem egyedül ünnepelhette. A közösség tagjai számára az első ajándék az elöljárók által összeállított részletes, 250 pontos lelkitükör volt. 

 Sok-sok kicsi piros papírszív, a tagok nevével: ez került a karácsonyi fenyőre vagy ágacskára, hogy minden helyen megjelenítse a közösség összes többi tagját. Így alkotva egy egységet, és szimbolizálva az együttlétet.

A főnöknő karácsonyi vágya: „Álljunk majd lélekben hosszan a jászolynál, és fogjuk meg egymás kezét és szívét, és mutassuk be a kicsi Jézusnak, az akkor is mindenható Úrnak, és mondjuk, és biztosítsuk róla, hogy mindegyikünk az Övé, úgy, ahogyan Ő akarja”… „Kérjük bizalommal, és élő, a jászolban is Istent látó hittel egymásnak a kegyelmet, hogy fájón megalázó bűneink, mint egyetlen, kizárólagos birtokunk és sajátunk, végre egészen neki átadott legyen!”

Theodora nővér szokásba hozta, hogy a nővérek számára a „Jézuska”nevében ír egy levélkét, amelyben barátságos szeretettel inti meg a nővéreket rossz szokásaikéért, és kiemelve jó tulajdonságaikat, kedves szeretettel vezeti őket az önismeret és a Jézusnak tetsző élet útján. 

Teltek-múltak az évek, és kialakult a szentestének a hagyományos ünneplése. Délelőtt feldíszítjük a fenyőfát, közben előkészítjük az ünnepi asztalokat. Vacsora után újra összegyűlünk, a nővérek és esetleg családtagok. Elmondjuk az ünnepi zsolozsmát, aztán egy saját liturgia következik: a vezető egy-egy szentírási mondatot olvas fel a születés történetéből, majd a közösség egy ehhez illeszkedő karácsonyi ének 1-2 versszakát énekli el. Ezzel a felelgetőssel idézzük fel Lukács evangéliumából a születés történetét. Mire a végére érünk, nemcsak az evangélium öröme emeli fel a lelkünket, hanem a karácsonyi énekek is. 

Bindes atya visszahozta a közösségbe az egymásnak ajándékba írt levél szokását. Mindenkinek van alkalma ebben megköszönni a másik egész éves jóságát, szeretetét. (Tárgyakat nem ajándékozunk, mert ami nagyon szükséges, azt év közben is be kell szerezni. Egy közös hasznos ajándék azért mindig van: ami az egész közösség életét segíti.)

Első ajándékunk a lelkiismeretvizsgálati kérdések voltak. Legyenek ezek a pontok kicsi lámpások az elkövetkező új esztendőben is, váljunk általuk a ránk bízottak számára világító ajándékká!

Gaál Mária vezetőnővér