Keresztség

„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19).

A keresztség keresztény életünk alapja, Isten nagy ajándéka, amely által örök életet kapunk. A keresztségben Isten gyermekei leszünk és azok maradunk életünk végéig, az Egyház a tagjai sorába fogad bennünket, ami azt is jelenti, hogy saját feladatunk lesz az Egyház küldetésében. Van akit gyermekkorban a szülei visznek el megkeresztelni, és van aki felnőttként keresztelkedik meg, a saját döntéseként. A keresztség által megszabadulunk a bűneinktől, a kisgyermekek, akik még nem követtek el bűnt, az áteredő bűntől szabadulnak meg, amelyet az első ember pár követett el. A keresztség a ’krisztusi’ (keresztény és nem a kereszt) szóból ered, a keresztség szentsége által tartozunk Krisztushoz. A keresztség szertartásának lényege a vízben történő megmerítés (illetve ennek egyszerűbb formája a vízzel való leöntés), és közben e szavak: „[X.Y.], én megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.” A keresztség eltörölhetetlen pecsétet tesz az emberre, ezért nem lehet és nem is kell azt megismételni. Minden keresztény egyház keresztsége, amely a fenti formában és szándékkal történik, egymás előtt is érvényes (pl. a reformátusok keresztségét az evangélikusok és katolikusok is elismerik). Az egyház kérése, hogy a választott keresztszülő legyen hitét gyakorló katolikus, aki már volt elsőáldozó és bérmálkozott.

Ha akár felnőttként kéri a keresztséget, akár gyermekét kereszteltetné meg, várjuk szeretettel a plébánián.