Az egyházközségi nővérek idén ünnepelték 85. évfordulójukat, két tagjuk, Rita és Ágnes nővér pedig 95 évesek lettek. Rita nővér életútját pár hete bemutattuk, most Ágnes nővér bemutatása következik.

– 1925-ben születtem. Rákosszentmihályon laktunk, itt jártam polgáriba, majd Pestre középiskolába. Akkor még nem gondoltam arra, hogy szerzetes legyek. Kongreganista voltam. Társaim közül többen beléptek az Egyházközségi Nővérek Társaságába. A Társaság főnöknője nyáron azzal küldte haza őket, hogy mondják el környezetükben a fiataloknak, hogy szívesen fogadnak vendégeket lelkigyakorlatra. A nővérek ekkor Kalocsán működtek. Édesanyám elengedett egy lelkigyakorlatra, később aztán meghívtak nyaralni és – fél napos munkára – dolgozni is. Így kerültem kapcsolatba velük és ezen két alkalommal nagyon megszerettem a nővéreket és az ottani életet.

1949-ben beléptem a rendbe. Fél év után lettem jelölt, 1950-ben tettem fogadalmat. (Az Egyházközségi Nővéreket a fogadalmuk egy életre köti, de minden évben Szent Péter és Pál napján megújítással ünneplik elköteleződésüket.)

Ágnes nővér 1950-ben Piliscsaba-Klotildligetre került, majd 1951-ben Bajára. Itt egy évet töltött. (…)

– 1952-ben ismét Klotildligetre kerültem. Szabó Lajos lazarista házfőnökkel, az ismert természetgyógyásszal tartottunk titokban a kapcsolatot, aki a lelkiatyánk volt. Ő tanácsolta, hogy Klotildligeten vegyünk házat, mert szép a vidék és sok szerzetes él itt inkognitóban. Egy kétszobás házat sikerült szereznünk, kicsit átalakítottuk, oldalt a kertben mosókonyha és egy kis szoba is volt. Nyáron mindig itt jött össze az egész közösség, mert itt könnyen megoldottuk a lelkigyakorlatot és pihenést is.

Klotildligeten sekrestyési feladatokat láttam el. Bár senkinek nem beszéltünk magunkról, egy idő után mindenki tudta, hogy nővérek vagyunk.

A plébános atya fenn lakott a hegyen, albérletben. Akkoriban mi főztük az ebédet és minden nap biciklivel vittük fel neki ételhordóban. Egyszer egy bérmálási ebédet készítettünk el tíz személynek és juttattuk fel így az atyához.

Hitoktatás abban az időben csak a piliscsabai iskolában volt, ide jártak le a klotildligeti gyerekek is. Télen többször mi mentünk értük, hogy a sötétben ne féljenek hazajönni és megkíméljük az édesanyákat is. Szánkón húztuk egymást. Ezt mindig nagyon élvezték a gyerekek. Persze a rendőrségnek ez feltűnt, nem tetszett nekik és ezért be is hívattak a kapitányságra. (…)

Az egyházközségi nővéreket elkerülte a szétszóratás, ők ketten-hárman, kis közösségekben éltek plébániákon. Civil ruhában jártak, biciklivel közlekedtek és nagyon modern felfogásúak voltak. Az újrainduláskor 1989-ben tízen jöttek vissza a nővérek közül. A kapott végkielégítésből egy ismerős mérnök segítségével épülhetett meg az a kollégium, amely elsőként nyílt meg 1994-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem diákjai számára. (…)

Sokszor úgy látjuk, hogy válságba kerültünk, talán be is kell fejeznünk – mondja Ágnes nővér – de akkor a Jó Isten mindig küld valami apró jelet, és erőt a folytatáshoz.

Forrás: Egyházközségi Nővérek Társasága