„Az idén még nem voltunk kirándulni!” – reklamáltak Babi néninél a gyerekek. „Pedig már olyan sok helyre elvittél bennünket! Voltunk a Parlamentben is! Most az őszi szünetben hova megyünk?” – záporoztak a kérdések.

Sági Ferencné Babi néni, a bicskei karitász csoport vezetője hozta létre az Őrangyal Klubot. A programot Erdélyben, Hargita megyében ismerte meg, ahol csereprogram keretében járt 2013-ban. Felkeltette érdeklődését ez a terápiás eljárás, amelynek lényege, hogy családban élő mentálisan sérült gyerekek, fiatalok rendszeresen együtt legyenek egészséges fiatalokkal. Így megismerve egymást, elfogadva a másságot, szoros szeretetkapcsolat alakulhasson ki a fiatalok között. Ugyanis a sérültek legfőbb éltetője a megélt szeretet. A közös programot segítik gyógypedagógus kollégák. Vezetőjük Balla Hajni, aki elkísérte hozzánk is a csoportot.

Október 25-re, az őszi szünet első napjára terveztük a találkozást. Hála az égieknek gyönyörű őszi nap volt. Kellemes meleg, ezer színben ragyogott a Pilis. Igazi, áldott kirándulónap. A bicskei autóbusz fél 11-re érkezett a piliscsabai templomhoz. 30 jókedvű és kíváncsi látogató szállt ki az autóbuszból. Első programpont a piliscsabai templom megtekintése volt. A templom az 1780-as években épült, a kornak megfelelően barokk stílusban. Felújítása éppen most folyik. Október elején kapott új, ragyogó, stílusos toronysisakot. A templom legfőbb nevezetessége egy több száz éves fa Madonna szobor. Az idegenvezetést Király Szilvi, az egyházközség adminisztrátora, világi kisegítő vállalta. Remek időutazást tartott. Elmondta a szobor történetét a Nyulak szigeti apácák, a Klarissza nővérek idejében, majd a törökök alatt, amikor Pozsonyba került. Több régi templom ékessége volt ez a szobor itt, a faluban. Végső nyugalmát a jelenlegi barokk templomban találta meg.

A kulturális program után egy kis mozgás, egy rövid séta következett. Szilvi átvitt bennünket a plébánia kertjébe. Szilágyi Szabolcs atya, plébánosunk, ennek a hatalmas és gyönyörűen rendezett kert elkerített nagyobb felében bárányokat tart. Tíz kameruni félvad barna-fekete, rövid szőrű bárány él itt vidáman a nekik kialakított területen. Felkészültünk a találkozásra. Vittünk száraz kifliket, amit a bárányok nagyon kedvelnek. Zelma, az anyabárány barátságosan elénk is jött, a többiek inkább Alfonz, az összes barika atyjának háta mögé húzódtak. A gyerekek örömmel szaladtak a bárányokhoz. Etették, simogatták, majd kergették őket. Remekül érezték magukat. A bárányok inkább nem nyilatkoztak.

A jó kis kergetőzés után felmentünk a klotildligeti plébániára. (Piliscsaba és Klotildliget egy település két templommal, két plébániával, de közös plébánossal), ahol már terített asztallal vártak a karitászosok. Ízlett a finom zöldségleves és a bolognai spagetti. Nagyon tetszett, hogy mindenki megette, amit a tányérjára kimert. Kicsit reménykedtem, hogy Bendegúz kutyámnak is meglesz az ebédje, de – hurrá – nem maradt semmi.

Ebéd után – pihenésképpen – lehetett rajzolni vagy kézműveskedni. A kísérő karitászos munkatársak hoztak magukkal ehhez mindenféle szükséges kelléket, és mi is odaadtuk az összegyűjtött rajzpapírt, színes ceruzákat, kifestőkönyveket, társasjátékokat. Boldogan vitték haza vendégeink az elkészült alkotásokat. Akinek nagyobb mozgásigénye volt, kimehetett a plébánia játszóterére, ahol mindenféle érdekes szabadtéri játékot lehetett kipróbálni. 

Indulás előtt elővarázsoltuk a mi meglepetésünket: több tányér palacsintát. Volt lekváros, kakaós, túrós, mákos. A legnagyobb sikert a meggyes mákos aratta. Komolyan elszomorodtunk, amikor beszállt a kis csapat a buszba. Jó nap volt! Szép nap volt! Karitász nap volt! Ubi caritas et amor, Deus ibi est.

Visszavárunk Benneteket, kis Barátaink!

Farkas Márta
a klotildligeti karitászcsoport vezetője